Téli memoár
Egy szeles, téli angol estén sétálni indultam, hogy megváljak a nehézzé és feleslegessé vált gondolataimtól. A januárt váltotta a február, csípett a hideg, a köd pedig lassan eltakart a szemem elől mindent. Szürke, egyforma házak sorakoztak egymás mellett, az utcákon a színtiszta kopárság. Sehol egy lélek, csak varjak és sirályok hangját lehetett hallani.
S, akkor, még mielőtt a köd hazakergetett volna, megláttam őt.
Lady Pretty – így neveztem el – hófehér szőrme kabátjában a kifutón lépkedett, úgy emelte a lábait, akár egy díva. Annyira csinos volt, annyira elegáns és kecses, hogy egészen biztosan múzsájává vált mindenkinek, akinek valaha is keresztezte az útját. Eszembe se jutott irigyelni őt, vagy női önérzet miatt féltékenykedni, minden porcikája maga volt a tökély.
Én pedig, akartam ezt a tökéletes nőt az életembe.
El is terveztem gyorsan, hogy egy másik utcán elé sietek, véletlenül szemben jövök vele, és akkor összemosolygunk, majd beszélgetést kezdeményezek… Barátság lesz első látásra. Tanulni fogok tőle, együtt járunk majd vásárolni, sétálgatni, és együtt leszünk törzsvendégek a legelőkelőbb kávéházakban.
Mindenki minket néz majd, amikor belépünk az ajtón.
Egyenes háttal, keresztbe dobott, hosszú lábbakkal ülünk majd mindketten, méltóságteljesen, tekintélyt parancsolóan. Mindenfelé tükrök, üveg, kristály és porcelán. A kávémat egy gyönyörű, aranyozott szélű kávéscsészében szolgálják majd fel, a kisujjamat félretartva kortyolgatok, míg Lady Pretty a szénsavmentes vizét fogyasztja. Ő csak vizet iszik.
Nem él bűnös dolgokkal, a fogait se hagyná elszíneződni őrült kávétrendek miatt. Igaz, új barátnőm isteni nemessége és a magam halandó természete között fényévnyi távolságok vannak, de pont ezért egészítjük ki annyire jól egymást. Ő imád engem tanítani, én pedig tőle tanulni.
Sajnos, túl sokáig álmodoztam, és mire észbe kaptam, Lady Pretty eltűnt.
Nagy hibám ez – mármint az álmodozgatás -, ő biztosan leszoktatna erről is, de nem estem kétségbe, minden bizonnyal újra belébotlok, csak kitartónak kell lennem. Tudom, merre keressem. Bár, a családjának még a képzeletemben sem mutatott be, és az is elég abszurd, hogy életem legnemesebb nőjét a hideg Anglia egyik legeldugottabb utcáján láttam, mégis, esküdni mertem volna, hogy Lady Pretty egy eltévedt, vérbeli francia díva.
Otthon aztán mindent megértettem. Az internet ugyanis hamar elárulta nekem, hogy azért hittem, hogy Lady Pretty francia díva… Mert az is. Az uszkárok végtére is Franciaországból származnak.
A. Klmn
Kövess Facebookon is: Short Stories
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: